Tiszaroff-i glamour workshop – ahogy belülről láttuk

Kastélyszálló, fotózás, modellek, agybajok, vodka, hajnalig tartó munka, szélvihar és túltengő hormonok fűszerezték a hétvégénket Tiszaroffon, ahol egy glamour workshop-on vettünk részt, pontosabban a szakmai részt képviseltük valamelyest. Sokak számára talán nem világos, hogy mi is egy workshop valójában. Ez nem is baj, merthogy viszonylag új rendezvényféléről van szó, amely többnyire egy adott rétegnek szól. Jelen esetben fotósoknak és modelleknek, vagy legalábbis ez iránt érdeklődő és tanulni vágyóknak. A lényege, hogy egy adott helyszínen szakmai segítséggel a workshop-ra fizető vendégként érkezők – fotósok és modellek egyaránt – a témának megfelelő környezetben tanulhassanak, gyakorolhassanak, élményekkel gazdagodjanak, vagyis produktívan töltsék el az idejüket. Ez az ideális eset persze…

Megérkezés és becsekkolás között még gyorsan körbenéztük a birtokot, hogy milyen lehetőségeink lesznek a ránk váró 2-3 napban, és eléggé bizakodva néztünk a továbbiak elébe. Mivel sütött a nap rendesen, egyből kinéztük a medencét magunknak, hogy mi természetesen ott fogunk dolgozni. Ez már csak azért is logikusnak tűnt, mert némi szervezési hiba következményeként úgy tűnt, nem áll módunkban magában a szálló belsejében fotózni, valamint a hétvége további részére rosszabb időt is prognosztizáltak az időjósok. Így letáboroztunk a medence melletti pavilonban, előkerültek a bikinik, és némi vodka is. Külön-külön még egyikkel sem lett volna baj, de amennyiben a nem megfelelő mennyiség jut valakibe, aki nem bírja, és a bikini ráadásul az úgynevezett mikrobikini fazon, amelyik nem véletlenül kapta ezt a nevet, akkor adódhatnak problémák ezen kombinációból. Nem akkor és ott, de másnap józanodás után már mindenképpen. Persze mondhatjuk, hogy a véletlenek szerencsétlen egybeesése, nem pedig egy alkoholmámorban elkövetett hülyepicsáskodás volt az egyik érintett hölgy részéről, hogy a Kállai Miki fotós kollega által optimistán felkínált vodka-narancs kombóból meglehetősen nagy adagokat töltött magának, majd ezt mindenki másnak felrótta szinte, csak magának nem. És persze a meglehetősen anyagtakarékos fazonú bikinit is fegyverrel kényszerítette rá a stáb. No, de ne szaladjunk annyira előre

A felhevült hangulatú bikinis fotózásnak egy hirtelen támadt szélvihar és eső vetett véget, aminek következtében be is szorultunk a medence melletti pavilon mellékhelységeibe, és győztük összeszedni a felszerelést a hideg szélben. Szerencsére ekkorra már sikerült egyeztetni a kastéllyal, hogy az előzetes megbeszéléseknek megfelelően a főépület lakosztályaiban is dolgozhassunk, ha már egy kazalnyi XIX. századi ruci is le lett szállítva a helyszínre csak ezért. Mivel másnapra ezt a lehetőséget már nem tudták biztosítani, így este 8-9 tájban állt neki a csapat egyik fele a korhű megjelenés megörökítésének, majd a vihar elülte után mi is csatlakoztunk hozzájuk. Éjjel háromig nyomva az ipart, de lelkesen végül egy nem annyira korhű nyuszis-fehérneműs ruciban fejeztük be a napot Tóth Gabival, akin szerencsére nem látszott, hogy már kora hajnal volt szinte, amikor ezeket elkövettük vele. A Playboy-os megjelenést megfejelte egy titkárnős szettel is, aminek hatására egyből megkértük a kezét. A fotósorozatot pedig a közeljövőben prezentáljuk.

A másnap ennek megfelelően kezdődött, meglehetősen későn. Persze az étterem személyzete így nem annyira értette, miért van, hogy tíz óra előtt alig-alig megy valaki reggelizni. Mivel az idő ragyogónak bizonyult, a szállóhoz tartozó szalmabálákat és farakásokat is megtámadták a modellek és fotósok, gondosan gyakorolva a szemek kiégetésének technikáját derítőlappal. Mi először is berendeztünk egy újabb helyszínt a borospincében, amelynek téglafalai és rideg hangulata alkalmasnak látszott egy-két dögös fehérneműs kreáció megörökítésére. Persze adtunk hozzá némi vörös fényt is, hadd legyen hitelesen “piros lámpás” feeling-je a fotóknak.

A pincéből ismét az ekkor már tűző napra vettük az irányt, ahol ezúttal leginkább koktélruhás fotózások kezdődtek, bár Gina azért egy bikinist is bevállalt, és bemutatót tartott sokéves táncos munkájának eredményeiből. Az előző napi mikrobikinis team, Mesi és Orsi ezúttal roppant visszafogottan, és elegánsan prezentálták magukat, csak a borospohár emlékeztette őket az előző napi traumára. Barbi és Nóri pedig egészen véletlenül tévedtek a kamera elé, de szürrealisztikus megjelenésük a napszemüveggel, energiaitallal és Viktória-korabeli ruháikkal egyből megfogott minket is. Ők pedig előadtak egy spontán kánkánt, vagy legalábbis valami hasonlót… Vacsora előtt még két produkció volt hátra, a pincében egy fehérneműs fotózás Gabival és Gina-val, akik hozták a formájukat úgymond, valamint a medence partján két “fotós lesállással” is készültünk a naplementére. Sajnos az ilyenkor leglátványosabb bárányfelhők hiányoztak az égről, és a szálló éttermét is rossz helyre építették ilyen szempontból, de így is tudtunk elfogadható képeket készíteni a sárgásan izzó égbolttal a háttérben.

Vacsorát követően leginkább a pincében és a vendégházban folyt a munka, mégpedig csupa pikáns fehérneműben, mármint a modellek részéről. Ehhez nagyon jól passzolt a vendégház sötétpiros szőnyegpadlója, amely kellően meleg hangulatot varászolt és szinte vörösen izzott a piros színszűrővel módosított vakufényben a lépcsőn. A pincében Gabi egy másik fehérneműjében is rendelkezésére állt a csapatnak, még ha a harisnyatartója pántjait nem volt egyszerű ráfeszegetni a combfixe szilikoncsíkjaira. Habár a későbbiekben mi a vendégházban tevékenykedtünk inkább, ott ráadásul két helyszínen is, azt tudjuk, hogy a lánycsapat nagy része tiszteletét tette az ódon boltív alatt a pincében. Ahogy elemében volt Barbi és Nóri szintén, ezúttal már ők is fehérneműben pózolva. Mégpedig nem is akárhogy, Barbira szó szerint csorgatták a nyálukat a fentről le-lepillantó fotósok. Nem csoda, hisz róla csakúgy, mint Orsiról, aki egy szinttel feljebb pózolgatott nekik, leimádkozták a melltartót

Már vasárnapba nyúlóan került sor Kállai Miki kissé elmebeteg kompozíciójának megvalósítására, jobb híján a biliárdterem bárpultjánál. A koncepció szerint egy olyan jelenetet terveztünk megörökíteni, ami kellően elborult agyról árulkodik, amolyan gengszteres, szétcsúszott kurvás, drogos attitűdű képet. Ehhez az előkészületek már korán megkezdődtek, mivel amikor Mikiék elindultak Ronkó Gabiért, aki a bárpulton fetrengő totál részeg picsát kellett, hogy alakítsa, még viszonylag józanok voltak, de visszatérve gyakorlatilag Robi, Gina, Miki és valamelyest már Gabi is meg volt borulva a cirka egyórás autóút ártalmaitól. A készülődés tovább folytatódott a hitelesség jegyében, ennek eredményeképpen a kompozícióban egyetlen józan modell maradt, aki viszont épp egy csíkot szippantott fel ott a szerepe  szerint. Akarjuk mondani, jónéhány volt kihúzva elé… Az órát nem is néztük, hogy mikorra végeztünk, de a többiek még lelkes alkotói lázban égtek, így mi mentünk inkább aludni. Hogy ez a láz mennyire lelkes volt, annak bizonyítékaként majdnem ottmaradt némi “génállomány” a biliárdasztalon hajnalban másnap reggel.

A sok gondos előkészület meg is tette  a hatását, másnap reggel el is lehetett hagyni a kastélyszállót, mivel a művészi önkifejezés ilyen magas foka már nehezen volt összeegyeztethető a szabályzatukkal és a többi vendég nyugodt pihenésről alkotott nézeteivel. Természetesen ez sem ment egyszerűen, mivel a társaság művészibb fele a reggelig tartó alkotás után még kissé kómásan támolygott. E miatt azok, akik háromnapos ottlétre és munkára számítottak, teljesen jogosan voltak kiakadva, hisz önhibájukon kívül lettek rövidebbek legalábbis egy fél nappal. Természetesen megindult az egymásra mutogatás, és igazán nem is lehet egyértelmű bűnbakot kikiáltani. Sok hiba eredménye volt, hogy a hétvége nem zárult happy end-el. Mind a szervezés, mind az ott tanúsított emberi viselkedések eredményezték, hogy idő előtt indult haza a csapat. Remélhetőleg minden érintett elgondolkodik rajta, hogy miért jött oda, illetve mit kellett volna csinálnia, ha már elvállalta az ottani munkát, illetve egy szolgáltatást próbált nyújtani másoknak, PÉNZÉRT! Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a hely jellege miatt a tagdíj eleve magasabb kellett, hogy legyen, mintha valami “mezei” tetthely lett volna kiszemelve a célra. Egy ilyen színvonalú helyen az elkért összegért még simán szállást sem kap senki, nemhogy még fodrászt, sminkest, fotókat, stúdiótechnikát, szakembereket. Akik viszont mindezt nemhogy profitért, hanem inkább a saját zsebük terhére követték el ezen a hétvégén. A történtekből nyilván mindenki levonja a tanulságokat, és így tervez a jövőben hasonló produkciókban részvételt, akár ügyfélként, akár annak részeként.

A modellekről készült fotókat hamarosan közöljük, csak kissé átválogatjuk őket.

[View with PicLens]