Idén is voltunk oly szerencsések, hogy részt vehettünk a Fonyód Szépe verseny teljes folyamatában, és persze dokumentálhattuk az eseményeket a felkészítésre történő megérkezéstől a döntő utáni afterparty-ig bezárólag. Mivel az ott készült fotó és videóanyag meglehetősen alapos és komoly terjedelmű, több részletben mutatjuk be, kiegészítve mindig azon élményekkel és információkkal, melyeket ott éltünk át a versenyzőkkel és a szervezőkkel együtt, illetve szereztünk a hétvége folyamán. A mára a Balaton déli partjának legnagyobb szépségversenyévé nőtt – amúgy országos – rendezvénye sok mindenben kuriózum a maga nemében, legfőképpen abban, hogy mindig is igyekezett a résztvevőknek elsősorban egy kellemes emléket szerezni, nem annyira vérre menő küzdelem a fontos. Hogy ezt miként sikerült idén megvalósítani, megtudhatjátok ebből és a soron következő cikkekből és galériákból.
Öcsi bácsi megtartja az első eligazítást...
Miután “becsekkoltunk” a fonyódligeti táborban a szobáinkba, gyorsan egy üres színpadot kerestünk, ahol egy rövidke járáspróba következett, mintegy bemelegítésképpen. Sajnos sokáig nem tartott a felkészítő egyéb elfoglaltságai miatt, így mehettünk egyet strandolni, ami viszont kellemes volt, lévén meglehetős kánikula. Gyors mártózás után célba vettük a fonyódi kikötőt, ahonnan átlogisztikáztak minket Badacsonyba. Ez így leírva elég egyszerűnek tűnik, a gyakorlat azonban más volt… Három gumicsónakon meglehetősen tempósan értünk át, miközben konkrétan bemutatót kaptunk, hogy milyen kunsztokat lehet elkövetni egy duplamotoros könnyűszerkezetű vízijárművel. A kezdeti visongás után gyorsan mindenki szoros kapaszkodót keresett, hogy a mintegy 70 kilóméteres sebességgel és alkalmanként 30-40 fokos dőlésszöggel közlekedő, kanyarodó csónakokban maradjon. Nem volt egyszerű közben dolgozni, hogy maradjanak róla vizuális emlékek is 
Badacsonyban kikötve megcéloztuk ezúttal is (ahogy tavaly is) a mini vidámparkot, miután Molnár Judit és Csere Bernadett sikeresen kigyógyult hirtelen rájuk tört szerelmi fellángolásából, amit az egyik árusnál megpillantott Cristiano Ronaldo mez váltott ki belőlük… Két, immár rutinosabb résztvevőnk, Baán Alma és Visnyei Emese egyből megrohamozta a Crazy Dance nevű segédeszközt, amely segít javítani a szédülés elleni ellenálló képességet. A kezelés eredménye ezúttal is kóválygó tekintet és fülig érő száj lett, és csak egy lány küzdött utána heveny rosszulléttel, de Szombati Györgyi is túlélte, köszönhetően a nem sokkal később sorra kerülő borkóstolásnak. De ne rohanjunk előre annyira, előbb még következett idén is az XXL Extreme játékszer, amit megfontoltabbak, a frizurájukat féltők, gondosan elkerültek. Míg Biszak Kinga és Szamos Vanda a szomszédos büféből kényelmesen nézték kollegináikat, akik 20 méter magasban fejjel lefelé visítoztak, azok beültek repetázni, akkora élvezetnek tartották.
A Németh pincészetbe kisvasúttal mentünk fel egy kis szőlőhegynézés keretében, és mindenki igencsak mosolyogva ült be a nagyon kellemes hőmérsékletű pinceborozóba. A pincészet vezetője, Szalai Attila, ezúttal is kedvesen és szakértően mesélt a bemutatott borok készítésének kulisszatitkairól, a lányok pedig egyre szélesebb mosollyal kóstolgatták a kíváló nedűket. Miközben mi benn hűsültünk, az időjárás is hasonlóan cselekedett, pontosabban, a napsütésből viharosra váltott. Gyors jogging a kikötőig, hogy minél előbb el tudjon indulni a társasággal a hajó vissza, még mielőtt elkapna minket egy gyors vihar, amire nem volt rossz esély. A naplementés sétahajókázás így elmaradt, de ismét képezhették magukat a kormányosmesterségből az érdeklődők és bátrabbak, míg a többiek élvezhették a nyugat felől készülődő vihar előjeleit. Konkrétan egy zöld masszává olvadt össze az égbolt, a víz és a szárazföld. Némi vacilálás után a hajó személyzete a gyors átkelés mellett döntött, vállalva a rizikót, hogy bemutatót kaphatnak a versenyzők egy kiadós balatoni “hullámvasútból”. Molnár Melinda arcán jól tükröződtek érzelmei ezzel kapcsolatban
Szerencsére gyorsan kikötőbe értünk, annál is inkább, mert a vacsora a fonyódi kikötő mellett található Port Cafe-ban ért minket, mégpedig igencsak gyors és korrekt felszolgálás mellett, nem beszélve az adagok több, mint étvágyat csillapító mértékéről. Ajánljuk mindenkinek a helyet! Eztán viharos gyorsasággal – és ezt most nagyon találó jelző – átruccantunk a szomszédban székelő koktélbárba, ahol a Paradise Coctail szakértő csapata megkezdte a csapat tervszerű eláztatását, belülről. Mindenki olyan egyveleget kért, amilyet csak akart, és pusztán hozzávetőleges elmondás alapján is elkészült a pontosan testreszabott italkülönlegesség. A mi “olyan jégeres féleség” elképzelésünkre kreáltak egy Gumimaci elnevezésű koktélt, ami finoman szólva is beváltotta a hozzá fűzött reményeinket. Ha nem jön közbe egy olyan vihar, ami még a hat méter átmérőjű napernyőjüket is kirántotta a tartójából, még mindig ott szörpölgetnénk valószínűleg…
Hogy az este ne múljon el mégsem olyan lazán, arról a beköszönő vihar gondoskodott. Néhány perc alatt zuhogó eső és hideg szél támadt, a csapat pedig a menekülés mellett döntött, visszatért a szállásra. Természetesen akadtak lelkes koktélpártiak is, akiket nem tántorított el sem a hideg, sem az, hogy egyiküket, Horváth Nikolettet majdnem agyoncsapta az említett elszabadult napernyő. Maradásukból csak kisebb perpatvar lett, ugyan zsebükben maradt a szoba kulcsa, így szobatársaik nem annyira tudtak pihenőre térni. Ezt orvosolandó, visszamentek a kulcsért, de akkor meg már tudtak az őket szállító busszal a táborhelyre ismét visszajutni, amiből kifolyólag egy igen kellemes hangulatú éjszakai, rommá ázós, balatonparti séta lett…
Folytatás következik, ne menjetek messze…
Mire gondolsz? Szólj hozzá te is!