Szombati, leghosszabb napunk következett, amikor is kifogtunk egy totálisan esős és borult napot a tengerparton. Reggel még azzal bíztatgattuk egymást, sebaj, teljesen jól fognak kinézni a viharfelhős, sziklás képek is, és legalább nem sülünk meg. A reggeli svédasztal és magyar mézespálinka – köszönhetően kíváló caterint-felelősünknek, Horváth Zolinak – elfogyasztása után gyorsan a partra indultunk, és a nagy sietségnek meg is lett az eredménye. Krizsanóczi Anna modellünk szép nagyot zakózott a betonúton, aminek következtében elég csúnyán megsérült a bőr a térdén. Csak halkan jegyezzük meg, ilyen is természetesen azzal esett meg, akinek pont nem volt semmilyen baleset biztosítása. Szerencsére megúszta némi hámsérüléssel.
Épphogy lecuccoltunk vakukat, az azokat tápláló akkumulátort a helyszínre, szolid csöpörgésbe kezdett az eső. Gyorsan betakartuk a felszerelést, hogy majd megvárjuk, míg gyorsan elvonul a zárpor, aztán belevágunk a munkába ezerrel. Három perc múlva rohamtempóban menekítettük a holmit és magunkat, úgy szakadt az eső. Mit szépítsük, rommá áztunk 
Nem baj, irány a ház, szárítkozzunk, öltözzünk át, majd folytatjuk délután. A szárítkozás közben érzéstelenítettük Annát beöntéses alkohol hozzáadás módszerével, szolidaritásból vele fogyasztva tovább a hazai páleszt. Sikerült is őt elaltatni kissé 
Hogy azért ne menjen kárba az idő, a helyszíni lehetőségeket addig is igyekeztünk kihasználni, fotóztunk az erkélyeken, ahol csak tudtunk, és nem áztunk. Délután folyamán tettünk még egy kísérletet a vízparti fotózásra, ezúttal egy mólóra, kikötőrészre hordtuk le a felszerelést. Feltételezem, mondanom sem kell, három percen belül zuhogott az eső… Cucc kocsiba vissza, irány szárítkozni, átöltözni. Eztán már nem kísérleteztünk tovább a szabadtéri fotózással aznap, amúgy is forgott a nyárson az előző este a házigazdánkkal leegyeztetett malacpecsenye. Szegény röfit análisan felnyársalták és nekiálltak délután öt órakor lassú tűzön, parázson megpirítani az estebédhez. Mi viszont Timivel és Zitával próbáltunk dolgozni addig is a szállodában, némi fehérneműs pózolgatásukat megörökítve. Szerencsére nem zavarta őket a kukkoló és folyton belebeszélő modell- és lakótársak tömege.
A vacsoráról majd beszéljen a videó, fotózni már nem tudtunk közben a sok malacsülttől és rozmaringos sült burgonyától. A modellek határozottan elzárkóztak előle, hogy bármilyen formában is megörökítsük őket ilyen “másállapotban”… Vacsora után biztos, ami biztos alapon még egy kollektív érzéstelenítést követtünk el Anna térdsérülése ellen, tovább apasztva a mézespálinka készletet, és éjfél tájban már megpillantottunk egy-két csillagot, ami jó előjelnek bizonyult a harmadik nap tekintetében elalvás előtt. Folyt. köv…
Mire gondolsz? Szólj hozzá te is!