A szeptember végi reggelek eléggé csípősek tudnak lenni, még ragyogó napsütéssel tarkítva is. Ez viszont nem zavarja Krizsanóczi Annát, hogy meztelenül (is) pózolgasson egy Land Rover Defender-en és Sárin. Sári nem a gazdasszonyunk volt, hanem egy ló. És nem, Anna nem gerjed a lovakra sem… Épp ezért, először a terepjáró még langyos motorháztetején melegítette a popsiját, mielőtt vágtába csapott volna.
Mire elfárasztotta Sárit, megjelent a többi modell is, akik szintén reggel fél nyolcas kezdést irányoztak elő, csak különböző okok miatt a kilenc órás reggelire sikerült megjelenniük. Az előző napi tapasztalatokra építve kicsit konkretizáltuk a programot és 10 óra magasságában valóban kész is volt két modellünk, Gigi és Nicole. Így délig egy kis elméleti és gyakorlati portréfotózás oktatás szolgált műsorul a fotósoknak, míg a többi lelkes modell ma is a sminkelés és a menyasszonyi ruhaválasztás problémáin igyekezett túl lenni.
Mivel ez végül csak-csak sikerült nekik, ebéd előtt átköltöztünk a strandról a sellyei kastély parkjába, hogy éljünk az ottani lehetőségekkel is. Oszwald Tamásunk le is feküdt az egyik fatörzsre aludni és megálmodni a következő kompozíciót… Mi meg kerestünk egy mozgékonyabb modellt, akit Gigi személyében meg is találtunk. Hamar meggyőztük, hogy az erdő és a lakk hatású ruci nem feltétlen jó párosítás, így gyorsan ő is arává vedlett, pontosabban öltözött. Lévén tele energiával, futkározós képeket szeretett volna, így mi felvonultunk egy kis dombra, aztán onnan exponálgattunk teleobjektívvel lefelé. A szorgalmas menyasszony jutalma viszont egy rózsakert, ahol jól mutat a fehér ruci, meg egy vaskapu, ahol az addig mellőzött lakk hacuka is érvényesülhetett. A szorgalmas fotós jutalma viszont a babgulyás, így elvonultunk ebédelni 
Érdekes volt látni, hogy az ebédhez mennyire komolyan vették modelljeink az alkalmi smink fogalmát. Csere Detti kimondottan jól mutatott a babgulyással bikiniben és egy báli sminkkel. Ebéd után persze folytatódott még sokak számára a fotózás, főként a fagyizás után, amit igen sokan megkívántunk. Mindezek után persze jólesett a mozgás, ezért testsúlyukra érzékenyebb modelljeink a trambulint vették kezelésbe, de volt, aki képes volt felmászni a gépház melletti fa vázszerkezet tetejére is egy-két kép kedvéért. Mi ezt elnéző mosollyal nyugtáztuk immáron a medencében jóllakott vízilóként terpeszkedve ismét.
A legkitartóbb fotós végül a legmesszebbről jött lett Pap Krisztián személyében, aki nagyjából este hétkor indult el a horvát határ mellől Miskolcra. Mi pedig kissé fáradtan de egyben valami sajgó érzéssel jöttünk el a Sellyei Starnd és Termálfürdőből, mert legközelebb ilyen rendezvény csak jövő áprilisban kerül megrendezésre. Addig viszont lesz szerencsénk az idei sok workshop-on és modelltáboron készült galériáinkat végre közre adni
Mire gondolsz? Szólj hozzá te is!