Görögország - Santorini
2010 február hónap fotósa: Magyarósi Péter Győrből
BCS: Kicsit talán rendhagyó módon olyan valakit választottunk a hónap fotósává, aki nem kimondottan főtevékenységként űzi a szakmát, azonban olyan magas szinten, amit sok, magát profinak valló fotós csak irigyelhet. Ennyire kinőtte magát a hobbi?
MP: Hát akkor nézzük meg, hányféle profi fotóst ismerhetünk. 1. Profi fotós, pénzt kér a csodálatos képeiért. 2. Profi fotós pénzt kér a középszerű képeiért. 3. Nem profinak nevezett fotós nem kér pénzt a csodálatos képeiért. Ha az a profi fotós, aki bármilyen színvonalú képet is csinál, de pénzt kér érte, akkor én nem vagyok benn ebben a meghatározásban, valóban. Nem is főtevékenységként végzem ezt a műfajt. De azt vallom, hogy kedvvel, pénz nélkül is lehet szép alkotásokat létrehozni.
BCS: Ha jó tudom, kimondottan fotós iskolába nem jártál te sem. Hogyan sajátítottad el az alapismereteket, és utána hogyan képezted, képzed magad azóta?
MP: Valóban, nem jártam semmilyen fotós iskolába. Az alapismereteket autodidakta módon, illetve könyvek segítségével sajátítottam el. Aki sokat fogja kezében a gépet, az sok mindenre rájön a használat során. Az alap szakmai fogásokkal tisztában vagyok évek óta, de soha nem mélyedtem el igazán a részletekben, annyit tudok, ami a képeim elkészítéséhez szükséges. Nem tudok fejből felmondani egy fotós szakkönyvet. Mivel a digitális technikára történő átmenet nem okozott nagy traumát, hisz éppúgy tükörreflexes géppel fotózok, mint előtte a filmessel, így inkább csak a számítógépes ismereteimet kellett kibővíteni. Photoshop-ot rendszeresen és folyamatosan használok, a szükséges színkorrekciókat, denzitás beállításokat ott végzem el a képeken. A képkivágást – mivel zoom objektívnál ez lehetséges – az exponáláskor megcsinálom, és nincs szükség az utólagos változtatásra. A fotózás nem a gépen múlik, hanem fejben dől el. Évek óta – gép nélkül is – úgy járom az utcákat, hogy fejben komponálok, akármerre nézek. Ez az én saját tovább képzésem fotózás terén.
Pár évvel ezelőtt elnyertem pályázati úton a MAFOSZ B. Fotóművészi címet, ez a szakmai „végzettségem”
Liv
BCS: Gyakran felmerülő kérdés, hogy valaki a saját elképzelései vagy rutinos kollégák, tanítók tanácsai mentén szerezzen rutint. Melyikre esküdnél, mit tartasz jónak?
MP: A saját elképzelések, illetve a rutin megszerzése két különböző dolog. A saját elképzeléseimet magam alakítottam ki az évek során, ezek lettek a stílusjegyeim. Mivel több önálló fotókiállításom van évente a törzsközönségem tudja mire számíthat az új képeimmel kapcsolatban. Egy időben – mintegy 10 évig – rendszeresen látogattam a győri fotóklub egyesület taggyűléseit, ez azonban nem befolyásolta a fotózásomról kialakított elképzeléseimet. Szerintem mindenkinek a saját útját kell járnia, és ezt magának kell kialakítania. A fotózás amúgy sem egy tantárgy, mint pl. a matematika, vagy fizika, amit az iskolában tanárok tanítanak. Az embert érhetik impressziók, más híres fotósok stílusára rácsodálkozhat, de ha nem alakítja ki a saját stílusát, akkor nem lesz több, mint egy szorgalmas tanuló, aki „bemagolta” a feladatot, de nincs saját elképzelése. A rutin akkor jelentkezik, ha egy focista már mindent tud a cselezés tudományáról, és mindent meg tud oldani a pályán. Azon a szinten vagyok, hogy ha eljutok egy egzotikus helyre, már én is „rutinból” megoldok egy feladatot, egy szép táj lefotózását, míg esetleg egy fényképezőgéppel rendelkező, de rutintalan ember rossz képpel tér haza. Hányan utaznak külföldre, s mégsem lesz belőle kiállítás.
BCS: Fotóid témája leginkább két téma köré csoportosul, utazások és nők. Egyikből sem a kimondottan átlagosnak mondható kategória, ha fogalmazhatunk így. Adódott ez a hobbiból, a férfiember képzeletét könnyen megmozgató dolgok megörökítése eleve kellemes elfoglaltság volt?
Európa legnyugatibb tengerpartja
MP: Utazási képek – Itt lemérhető volt az a fejlődés, ami nálam is bekövetkezett. Magyarul, a 20 évvel ezelőtti képeim nagyon gyatrák voltak. Komponálásban, témaválasztásban, technikai megoldásban képkivágásban elég gyengécskék a maiakhoz képest. De akkor is szerettem fotózni, csak nem éreztem még rá a fontos dolgokra. 1999 óta készítek kiállításokat úti élményeimből. A tájkép fotózásnak is vannak bizonyos szabályai, ezek azonban a saját magam szabályai. Egyenlőre úgy tűnik, hogy a tárlat látogató közönségemnek tetszik. Van egy állandó „törzsközönségem” itt Győrben, akik általában mindig eljönnek a megnyitóimra.
Női képek – 1999-ben egy padon üldögélve néztem az úttesten a zebrán átkelő lányokat, s akkor egy pillanat alatt eldöntöttem, hogy rátérek az emberábrázolás rögös útjára. Természetesen nem a 60-as évek munkás ábrázolására gondoltam, hanem fiatal csinos lányok bemutatására. Az elmúlt 11 évben 15 lánykiállításom volt Győrben, az elsőre kiállított lányok már anyukák, gyerekük van, családosak, de mindig van utánpótlás, hisz itt az új nemzedék. Való igaz, hogy ez egy kellemes elfoglaltság, ettől még komolyan kell venni, és jó képeket kell készíteni amatőr lányokkal, mert 90 %-ban őket fotózom, középiskolai, egyetemi tanulmányaikat végző lányok ők.
És a harmadik – utazási női képek. Ez egy nagyszerű kombináció, az előző kettőé. Kb 10 éve utazok rendszeresen egy egy lánnyal Európa több országába, többek között az Adriára, Horvátországba, Görögországba, Olaszországba, Csehországba, Lengyelországba, Ausztriába, Spanyolországba, Portugáliába, Franciaországba, és ott készítünk képeket. Ebben az a jó, többek között, hogy a lányképek és a tájképek is elkészülhetnek egy út keretein belül.
BCS: Az utazásokon fotózott helyek, építmények és tájak fixek, míg a modelljeid állandóan cserélődnek. Hogyan indult velük ez? Felkértél valakit egyszer csak ismeretségi körből?
MP: Az előző kérdésben már részben válaszoltam rá, azért cserélődnek az általam fotózott lányok, mert közben megházasodnak, s más életvitelük alakul ki, illetve, amit megfigyeltem, elvesztik az érdeklődésüket a fotózás iránt. De mindig ott az a korosztály, aki él hal a jó képekért. Megfigyelhető ez a felfokozott fotózási kényszer, ha megnézzük az iwiwet, tele van olyan lányokkal, akik tükör előtt fotózzák saját magukat. S ezek a lányok részben bejelölnek engem iwiwen, részben a már fotózott barátnőjükkel üzennek, hogy ők is szeretnének fotózni, tehát megtalálják az útját módját annak, hogy ebből egy közös fotózás legyen. Az eleje még nehezebb volt, nem volt referencia anyagom sem, de elkezdtem pár lánnyal, s aztán már mindig egyre könnyebb lett, most már a több mint 50 újságcikk és a kiállításaim alapján ismertebb vagyok, mint 10 éve, több lehetőségem van velük, és nekik velem kapcsolatot teremteni. Minden évben vannak leszakadó lányok, akikkel már többé nem fotózok az ismertetett okok miatt, de ugyanannyi új is hozzácsapódik a törzsállományhoz. Így vált lehetővé az, hogy az elmúlt 11 évben mintegy 240 lányt fotóztam.
BCS: A lányokról készült fotóid nem kis része akt jellegű. Ők kérték, hogy azt is fotózz velük?
Skanzen
MP: Részben igen, részben nem. Az aktoknál a líraiságot, a női test szépségét szeretném bemutatni, s erre jó helyszínt találtam egy skanzenben, ahol saját stílust alakítottam ki. Nem ismerek az országban még egy fotóst, aki annyi aktot fotózott volna skanzenben, mint én tehettem. Ez nagyon doppingoló számomra, olyan képeket készíteni, amelyek igazán a sajátjaim. A lányok inkább a ruhás képeket szeretik, hisz azt tudják megmutatni mindenhol, mindenkinek. Azonban a skanzen hatásának ők sem tudnak ellenállni. Kis létszámban azonban már én is kaptam felkérést akt fotózásra, de többségét én kezdeményeztem.
BCS: Elég sok lánnyal fotóztál, mondhatni Győr környékének színe-java megfordult a géped előtt. Nem értik néha félre kívülállók? Gondolom, téged is kérdezgettek már, hogy “mennyire kerülsz szoros kapcsolatba” a modellekkel?
MP: Állandó és visszatérő téma ez, még kb. 8 évvel ezelőtt egy Danubius rádióban elhangzott riportomban is ezt kérdezte a műsorvezető. Kívülállók szokásos, mondhatni „rutin” kérdése. A válasz pedig erre az szokott lenni, hogy gyönyörű képeket készítünk, ez a találkozó célja. Úgysem tudjuk mi fotósok kiverni az emberek fejéből, amit ők gondolni akarnak.
BCS: Féltékeny baráttal, férjjel, udvarlóval hozott már össze a sors?
MP: Egy új lány fotózása előtt először csak találkozunk, amikor is megnézik a referencia anyagomat, és utána beszélgetünk. A beszélgetés célja, annak felmérése, hogy mit akar ő, mit akarok én, és ki hogyan áll hozzá ezekhez a dolgokhoz. Ebbe beletartozik az épp pillanatnyi barát is. Velük van a legtöbb gond, féltékenyek. Olyan is van, hogy egy tárgyalás után a sajnálatos körülmények miatt mégsem lesz fotózás.
Nekem is rossz, de neki főleg, hisz én tudok bárki mást fotózni (helyette is), de ő engem szemelt ki, és a barátja féltékenysége miatt mással se fog tudni fotózni. Már olyan is volt, hogy amikor abbahagyták a randizást, a lány jelentkezett, hogy most már nincs akadálya a fotózásnak.
BCS: A kedvtelésből fotózásod egyik értelemszerű vonzata, hogy nem pénzért teszed soha. Az anyagiakat kimondottan azért zárod ki, hogy ne is okozzanak semmilyen elvárást, kötelező jelleget a fotózásokhoz?
MP: Hát azért néha én is megrendelésként fogom fel az egyes felkéréseket, de való igaz, hogy a képek öröméért és ihletből fotózok. Az elvárásokat, kötelező jellegeket nem szeretem egyáltalán, nagyon sokszor nem vállalok olyan jellegű fotózásokat, melyekhez nincs kedvem. Mint az első kérdésre adott válaszomból kiderült, én nem ebből élek elsősorban. Ilyen értelemben nem vagyok profi.
BCS: Volt esetleg már sértődés belőle, hogy valakit nem fotóztál, pedig ő szerette volna? Hogyan tudtad ezt a helyzetet kezelni?
Rio de Janeiro - Ipenama Beach
MP: Igen, kerültem már ilyen helyzetbe többször is az évek során. Egyszer azonban úgy döntöttem, hogy felvállalom ezeket a konfliktusokat, és nem fogok olyan fotózást végezni, amihez nincs meg az ihletem. Nagyon udvariasan magam helyett ajánlottam mást, az is igaz, hogy aztán azok a fotózások mással nem realizálódtak. Ez egyrészt öröm, hogy kimondottan velem szerettek volna fotózni, másrészt nem jó dolog visszautasítani valakit. De ha vannak elképzeléseid ebben a témában, akkor azon az úton járj, és ne hagyd, hogy onnét eltérítsenek. Csak a saját elképzeléseidnek megfelelően tevékenykedj. Ez a lányoknak azért okozhat traumát, mert úgy gondolják, ha megfizetnek és felajánlkoznak, akkor biztosan le fogod őket fotózni. A visszautasítást ráadásul még vesztett csatának is minősítik, az önbecsülésük is csorbul. Ezért kell nagyon szépen udvariasan válaszolni nekik ilyen szituációban.
BCS: Nem vagy az a kimondottan technokrata, aki mindig a legjobb felszereléssel akar dolgozni, attól vár tökéletes eredményt. Mindig elégnek bizonyult a rendelkezésedre álló felszerelés, vagy néha azért elgondolkodtál, hogy jó lenne ez-az…?
MP: Pentax gépem van kettő is, alapgépek, istDs ill. K 100. Ami a lényeg, tükörreflexesek, két objektív, a gyári alaplencse 18-55, illetve egy Tamron teleobjektív 70-300. Rendszervakum is van, amit szinte sosem használok, mivel amiket és ahol fotózok, ott nincs szükség rá. Olyan mértékű a felszereltségem, ami az esetek 90 %-ában elég nekem minden feladatra. Állványom sem Manfrotto, csak egy egyszerű és kis helyen elférő állvány, mely a kofferba is elfér. Naplementére szükséges Ázsiában, Afrikában. Fotóklubos kollégáim évek óta mindig egyre újabb gépet vesznek, hogy jobb képeik legyenek. Nem ezen múlnak a dolgok szerintem. Makrózni ritkán szoktam, esküvőket nem vállalok, így nem kerülhetek olyan helyzetbe, amikor szükségem lenne pengébb felszerelésre. Talán tavaly ősszel szarvasbőgéskor egy fényerősebb zoom objektív elkelt volna, de a Pentax egyik erőssége, hogy 1600 ISO-nál még nincs olyan szemcsésedés, mint egyéb tükörreflexes gépeknél. Persze ha ingyen adnák, akkor azért a teljes Pentax objektív sorozat, és rendszervakú a rendelkezésemre állhatna, de úgyse vinném magammal az útjaimra a súlyuk miatt.
Nekem mindig könnyű a fotóstáskám. De ami benne van, elég nekem, és a céljaimnak.
BCS: A képeidet nézve feltűnik, hogy egyrészt szereted a természetes dolgokat, és nem vagy híve az eléggé gyakori fekete-fehérítésnek.
MP: Nagyon sok fekete-fehér képem van, főleg a skanzenban készültek. Talán a ning-en pont kevesebb van ezekből a képekből, de otthon több ezer fekete-fehér képpel rendelkezem, mivel a skanzenban fotózott képeim hangulatát ez adja vissza a legjobban.
BCS: Utómunka tekintetében nagyon alapos vagy, de ez nem azt jelenti, hogy Photoshop-ban átalakítanád a képet teljesen. Ellenben gyakorlatilag jelen vagy a “szülésnél” minden esetben 
Hogy néz ki egy ilyen születési folyamat nálad?
Anna
MP: A szülési vagy születési munka nálam így alakul. Találkozom egy elsőre fotózandó teljesen amatőr iskolás vagy egyetemista lánnyal, s elmegyünk egy általam kiválasztott helyszínre. Ott elkezdem a fotózást, beállítom a pózokat, háttereket választok, s mindent megteszek azért, hogy jó képekkel térjünk haza. Itt aztán mindig kreatívnak kell lenni, és ilyenkor bizonyosodik be az, hogy az a jó, ha mindenki a saját útját járja, és nem másol, utánoz valakit. Veled szemben egy iskolás lány, aki azt szeretné, ha ugyanolyan képei lennének, mint amiket látott a portfóliómban másokról. Az esetek többségében ezt meg is kapja tőlem. De már voltam úgy, hogy bizonyos illetőkkel sehogy sem jött össze a dolog. Szerencsére ez ritkán történik meg.
A fotózás után otthon Photoshop-ban átalakítom a képeket színben, a képkivágáshoz már nem nyúlok. A színeket úgy csinálom, hogy a saját gépemen színhelyesek legyenek. Papírképre történő előhíváskor elmegyek a laborba, és ott beülve a gép mögé saját magam állítom be a színeket, s hívom elő a papírképeket, akár kis méretben, akár a kiállítási (30X45 cm) méretben is. Győrben a Chatedral Fotósboltban a tulajdonossal kialakult baráti kapcsolat miatt a saját képeimet mindig én hívom elő a többmilliós korszerű gépen, Kodak professzionális papírra. Így tehát a legelejétől a végéig a saját képeim felett én bábáskodom, másnak a munkája nem befolyásolja a végeredményt. Természetesen tájképeknél is magam hívom elő a képeimet.
BCS: Milyen témájú kiállításokat rendeztél és merrefelé?
MP: 1999 óta az alábbi kiállításokat rendeztem:
1. A női szépség fotós szemmel – 1999 jan. 11. Petőfi Sándor Műv. Központ
2. Virágoskert – 1999. nov. 4. Megyei Önkorm. Hivatal
3. Tunézia és Kanári szigetek – 2000. febr. 7. Bezerédi kastély Ménfőcsanak
4. Varázslatos Thaiföld – 2000. ápr. 17 Megyei Önkorm. Hivatal
5. Százszorszépek – 2001 febr. 7. József Attila Műv. Ház
6. Monszun a rizsföldek felett – 2001. márc. 7. Megyei Önkorm. Hivatal
7. Jambo, bwana – 2001. okt. 24. Nemzeti Színház
8. Rodosz, a rózsák szigete – 2002. márc.12. Petőfi Sándor Műv. Központ
9. Orchideák – 2002. jún. 17. Petőfi Sándor Műv. Központ
10. Fáraók földjén 2003 jan. 27 Balázs Béla Műv. Központ
11. Tavaszi zsongás 2003. febr.28 Marcal étterem
12. A napsugár nyomában – 2003. okt. 3. Marcal étterem
13. A Kilimandzsaro árnyékában – 2004. febr.20. Nemzeti Színház
14. A szivárvány színei – 2004. máj. 3. Petőfi Sándor Műv. Ház
15. Fényvarázs – 2004. máj.16. Táp skanzen
16. Afro Lady – 2005. márc. 4. Széchenyi I. Műv. Központ
17. Thérai látomások – 2005. nov. 21. Petőfi Sándor Műv. Központ
18. Prágai hangulatok – 2006. máj. 10. PÁGISZ Műv. Központ
19. A Kilimanjaro árnyékában – 2006. máj.12. Tető Galéria Budapest
20. Szirének – 2006. máj. 26. Lloyd Műv. Központ
21. Thérai látomások II. A sziget – 2007. jan. 12. PÁGISZ Műv. Központ
22. Szépség és természet – 2007. márc.13. Marcal étterem
23. Ezerarcú Sziám – 2007. okt. 25. Iparkamara Győr
24. Egy csokor virág – 2008. márc. 13. Marcal étterem
25. Andalúzia szépségei – 2008. ápr. 23. PÁGISZ Műv. Központ
26. Rio de Janeiro! – 2008. nov.17. Marcalvárosi Közokt. Központ
27. Liliom és Nárcisz – 2009. május 20. Marcal étterem
28. Tinik – 2009. október 14. PÁGISZ Műv. Központ
29. A picture speaks a thousand words – 2009. dec. 3. Sofitel Hotel Budapest
Portugália - Porto
BCS: A képeid ilyen kiállításokon megvásárolhatóak egyébként vagy már ez sem fér bele az “unmaterial” szemléletedbe?
MP: Megvásárolhatók elméletben, de a gyakorlatban az emberek többsége festményeket vásárol, fotókat nem. Nem is alakult ki eladási szisztéma a képeimmel kapcsolatban, bár már volt többször is, amikor ismerősök, barátok, kollégák megvették egyes képeimet, ezek azonban önköltségi alapon, profit elhagyásával történtek. Valójában nem eladtam őket, hanem kifizették a képhívási, keretezési költségeket.
BCS: Ezt az anyagiakat kizáró mentalitást nem próbálják néha kihasználni? Bár biztosan megvan a rutinod ennek a szűrésére…
MP: Nekem az is öröm, ha egy barátom lenyűgözve valamelyik képemtől a költségeket kifizetve kiakasztja otthon a lakásában. Nem is szoktam gondolkodni ilyenen. Persze vadidegennek nem biztos hogy önköltségem odaadnám.
BCS: Elég időigényes hobbi a tied, viszont – mivel elsősorban a saját szórakoztatásodra is műveled – egy olyan aktív pihenési formává vált, ami segít a kreativitásodat megőrizni, fejleszteni is. Jól sejtjük?
Kenya - Tsavo Nemzeti Park
MP: Igen, jól sejtitek. A fotózásaim összefüggenek az utazásaimmal, és fordítva. Mindkettő nagyon vonzó időtöltés, és ráadásul a fotózáskor még alkot is az ember valamit, ami már örökre megmarad. A két fő témám mellett, (lányok, tájak) azért belekóstoltam más ágakba is, mint sportesemények fotózása (nem vonz különösebben), makrofotózás, ez már jobban tetszik, és állatok fotózása. Ez viszont a kedvencem volt mindig is, csak kiállítást nem készítettem belőle. Pedig többször voltam Kenyában, ahol kimondottan az állatok miatt utaztam oda, s a szafarikon a változatos kenyai állatvilágot sikerült megörökíteni. Újabban szarvasbőgést, őzek üzekedését és a dámszarvas barcogását fotózom. Ezek a párosodási szokások alatt könnyebben lefotózhatók, mit egyébként, és harcolnak is egymással.
Mindezeken kívül is találtam új témát, mégpedig az őszi tájak fák levelek fotózása, amiben két éve merültem el. Ezek az új témák azonban nem vonják el a figyelmemet a két fő témáról, változatlanul azokat művelem a legintenzívebben.
BCS: Rengeteget utaztál, az ott készült képeid, beszámolóid talán meg is fognak jelenni a Magazinunkban. Merre szeretnél még körülnézni a világban?
MP: Ez mindig téma, merre legyen a következő út. Van egy pesti barátom, vele szoktunk eltűnni 20-25 napra telente. Mostanában inkább Ázsiába utaztunk, ezért szívesebben mennék legközelebb a Karib térségbe. Szóba került Marokkó is, de az évek tapasztalata alapján mondhatom, hogy sokszor az utolsó pillanatban teljesen más földrészen kötöttünk ki, mint amiről hónapokig beszéltünk. Az útjainkat én szervezem, sokszor csak egy repülőjegyünk van, így voltunk 2 éve Thaiföldön, de Brazíliában sem volt több kapaszkodónk, a helyszínen mindig lehet szállást kivenni, bárhová is utazik az ember. Tavaly januárban viszont egy Delhi Utazási Irodával leleveleztem egy indiai utat, repülőtértől a repülőtérig 24 napos programmal bejártuk Rajasthant, személygépkocsival, szállással, helyi idegenvezetőkkel. Én mindenkit csak arra tudod bíztatni, hogy ne vegye igénybe a itteni utazási irodákat, mert vagy saját szervezésben, vagy kinti helybeli utazási irodával féláron megúszhatja az utat.
India, Rajasthan - Mount Abu
BCS: Számodra nyilvánvalóan nem képvisel marketing értéket egy olyan oldalon szereplés, mint a Balatoni Csajok modell és fotós közösségi oldal, mégis ott vagy. Mit vársz tőle, mit hozhat neked? Illetve, olyasmit nyújt-e, amit vártál is tőle, amikor beregisztráltál?
MP: Az igazsághoz tartozik, hogy én kb. fél vagy egy éve tag vagyok itt, de sajnálatos módon (és elnézést is kérek érte) eddig nem aktivizáltam magam. Tavaly decemberben viszont a karácsony és újév közötti időt szabadsággal töltötte az egész ország, így én is sok szabad idővel rendelkezve elkezdtem képeket felrakni, az elsőket december 20-án. Szóval, ilyen aspektusból meg új tag vagyok nálatok. Hát szép fogadtatásom lett, sok kiemelt képem van, abból egy 230 körüli megnézéssel, és kb. 8 pedig 100 feletti megnézéssel, egyik belőlük a 200 felé közelít. Úgy vettem észre, hogy megnézitek a képeimet, Posza Robi kirakott a januári blogban, bár akkor még alig volt fenn pár képem, szép hozzászólásokat is kapok a képeimre. Sok barátra is szert tettem. Nem azért léptem be ide, hogy innét oldjam meg a lányfotózásaimat, ellenkezőleg, hét általam már fotózott lányt már beléptettem, tehát rendelkeztek azóta győri lányokkal is.
Természetesen, ha kölcsönös az érdeklődés, innét is fotózhatok lányokat, de alap felállásban nagyon bő a repertoárom itt Győrben. Tehát nem ez a fő motiváció. Mivel még honlapom sincs, nem is az önreklámozás célja vezérelt ide. Amiért beléptem, az inkább a mások képeinek megismerése, a közösségi részvétel, levelezés fotósokkal, és egyebek.
Horvátország - Krk sziget
BCS: Nagyon sokan fotózgatnak hozzád hasonlóan elsősorban kedvtelésből. Nekik mit tudnál tanácsolni, mit tartsanak leginkább szem előtt, ha hasonló szintre szeretnének eljutni?
MP: Ha hasonló szintre akarnak eljutni, akkor alakítsanak ki saját stílust, és azt kövessék tűzön-vízen át. Nyitott szemmel járjanak az utcán, ha gép nélkül is vannak, mindig exponáljanak egy egy témánál, csak úgy fejben. Én így járok kelek, sok „képem” születik gép nélkül is. És ha legközelebb géppel a kezemben arra járok, akkor már csak exponálni kell, hisz a kép már hetek óta a fejemben van.
A technikai tudás még nem elég. Szinte semmire sem. Könnyű megszerezni, megtanulható, de alkotni kell, és fejben.
BCS: Hova tervezed a legközelebbi nagyobb utazásod? Ha nem titok…
MP: Még nincs kialakítva. Bárhová is tervezem, bármikor át tudom módosítani. Egy korábbi kérdésnél említettem Marokkót, vagy a Karib-térséget, de gondolkodom Tanzániában is, ahol a Serengetit, vagy a Ngorongoro kráter egyedülálló állatvilágát fotóznám le a legszívesebben. Bárhová is megyek, a gépeim velem lesznek, az biztos.
Legutóbbi hosszászólások