|
|
  BCS: Amikor először találkoztunk élőben, éppen az Erotika Parádén aktmodellkedtél. Ez volt az első ilyen rendezvény, ahol voltál dolgozni?
HM: Nem,előtte is voltam már, a talán a 3. Parádé volt, amin dolgoztam, csak a korábbiakon még hostess-ként.
BCS: Milyennek láttad egyébként az Erotika Parádét? Milyenek voltak a látogatók, akiknek pózoltál?
HM: Érdekesek  De kötődtek ott jó ismeretségek is, aminek nagyon örülök.
BCS: Az előzőből következően nem vagy túlzottan szégyenlős. Mindig is így volt, vagy kellett fejlesztened egy kicsit ezt a képességed?
HM: Nem, nem volt meg, és most sem mennék el egy nudista strandra 
BCS: Ha már belevágtunk a közepébe, haladjunk visszafelé időrendben. Mióta aktozol? Hogy indult?
HM: Lassan 2 éve. Az indulás érdekes volt, egyik barátom készített rólam amatőr képeket és ezeket feltöltöttem az egyik modellportálra. Majd elkezdődtek a profibb fotózások, TFCD-k, stb… Utána pedig a munka felkérések. Soha nem gondoltam volna hogy eddig el fogok érni…
BCS: És mi volt az aktmodell praxisod előtt? Zeneiskola, munkahely, hogy indult a modellkedés nálad?
Tovább is van…
 Görögország - Santorini 2010 február hónap fotósa: Magyarósi Péter Győrből
BCS: Kicsit talán rendhagyó módon olyan valakit választottunk a hónap fotósává, aki nem kimondottan főtevékenységként űzi a szakmát, azonban olyan magas szinten, amit sok, magát profinak valló fotós csak irigyelhet. Ennyire kinőtte magát a hobbi?
MP: Hát akkor nézzük meg, hányféle profi fotóst ismerhetünk. 1. Profi fotós, pénzt kér a csodálatos képeiért. 2. Profi fotós pénzt kér a középszerű képeiért. 3. Nem profinak nevezett fotós nem kér pénzt a csodálatos képeiért. Ha az a profi fotós, aki bármilyen színvonalú képet is csinál, de pénzt kér érte, akkor én nem vagyok benn ebben a meghatározásban, valóban. Nem is főtevékenységként végzem ezt a műfajt. De azt vallom, hogy kedvvel, pénz nélkül is lehet szép alkotásokat létrehozni.
BCS: Ha jó tudom, kimondottan fotós iskolába nem jártál te sem. Hogyan sajátítottad el az alapismereteket, és utána hogyan képezted, képzed magad azóta?
MP: Valóban, nem jártam semmilyen fotós iskolába. Az alapismereteket autodidakta módon, illetve könyvek segítségével sajátítottam el. Aki sokat fogja kezében a gépet, az sok mindenre rájön a használat során. Az alap szakmai fogásokkal tisztában vagyok évek óta, de soha nem mélyedtem el igazán a részletekben, annyit tudok, ami a képeim elkészítéséhez szükséges. Nem tudok fejből felmondani egy fotós szakkönyvet. Mivel a digitális technikára történő átmenet nem okozott nagy traumát, hisz éppúgy tükörreflexes géppel fotózok, mint előtte a filmessel, így inkább csak a számítógépes ismereteimet kellett kibővíteni. Photoshop-ot rendszeresen és folyamatosan használok, a szükséges színkorrekciókat, denzitás beállításokat ott végzem el a képeken. A képkivágást – mivel zoom objektívnál ez lehetséges – az exponáláskor megcsinálom, és nincs szükség az utólagos változtatásra. A fotózás nem a gépen múlik, hanem fejben dől el. Évek óta – gép nélkül is – úgy járom az utcákat, hogy fejben komponálok, akármerre nézek. Ez az én saját tovább képzésem fotózás terén.
Pár évvel ezelőtt elnyertem pályázati úton a MAFOSZ B. Fotóművészi címet, ez a szakmai „végzettségem”
Tovább is van…
2010 Hónap Modellje – Pálinkó Eszter
 Pálinkó Eszter A vásárosdombói lány egyik élő példája annak, hogy megfelelő mentalitással és hozzá tartozó kitartással igenis lehet érvényesülni vidéki lányként is modellként. Ehhez persze kellett neki, hogy az elmúlt két évben annyit utazgasson, ingázzon, amennyivel egy autót gyakorlatilag le is strapált volna, de ennek ellenére egyrészt lediplomázott, dolgozott és kiépítette a modellpraxisát annyira, hogy mostanra már elegen keresik az egzisztenciája fenntartásához. Ezt főként azért hangsúlyozzuk, mert ha nagyon finoman akarunk fogalmazni, modellaspiránsokkal Dunát lehetne rekeszteni, de elenyésző részük az, aki ebben el is tud érni annyit, hogy megéljen belőle. Eszti ennek egy ellenpéldája, és talán sokak számára lehet iránymutató az ő hozzáállása, példája.
Tovább is van…
Balatonicsajok Modell és Fotós Portál – december hónapi extra interjú Szipál Péterrel
Októberben útjára indított a Hónap Modellje/Fotósa sorozatunk decemberi, mondhatni karácsonyi külön kiadásában ezúttal nem egy fiatal fotóst igyekszünk bemutatni, hanem a fotós dinasztia legfiatalabb tagját (ismereteink szerint), Szipál Pétert. Kicsit rendhagyó a választásunk, és nyilván nincs is szüksége rá, hogy ilyen elismerést zsebeljen be három évtizednyi sikeres amerikai praktizálás után, nem is ez a célunk vele. Ami miatt felkértük őt erre a riportra, az a személyisége volt elsősorban, amelyből már megmutatott nem keveset ezen az oldalon és más portálokon is. A riportot igyekeztünk nem is szakmai kérdésekkel telerakni, inkább az emberi oldaláról közelítjük meg, igazodva azon elvéhez, hogy a fotózás alapjaiban 15% technikai tudás, és 85% kommunikáció. Reméljük sokak számára lesz egyben szórakoztató is ez a cikk, ugyanakkor informatív.
BCS: Péter, először is köszönjük, hogy időt szánsz erre a riportra. A Velveten blogoltál jó darabig, viszonylag aktívan jelen vagy több modellkedéssel, fotózással foglalkozó oldalon. Az Európába visszatérésed egyik okaként azt jelölted meg,. hogy szeretnéd most már továbbadni a tudásodat, ezzel is foglalkozni. Hogy halad a projekt? Így képzelted, amikor a visszatérés mellett döntöttél?
SZP: Köszönöm, a felkérést, megtisztelő! Hát, néha hozzászólok dolgokhoz, ennyi. Mindig hittem, hogy az élet célja, hogy tudást gyártsunk, aminek a feltétele, hogy átadjuk a tapasztalatokat. A saját magáért szerzett tudás nem sokat ér. Megjártam Ungot, Berket, és átéltem dolgokat amiért hálás vagyok a Sorsnak, és ha valakit érdekel az információ, nagyon szívesen megosztom másokkal.
Rengeteg tévhit kering errefelé, ami érthető, hiszen hosszú évekig kell benne lenni valamiben, hogy megértsük a működését.
Hogy hogyan halad? Lassan, de ez már régen nem lep meg. Nem, képzeltem semmit, nem akartam az “Amerikából jöttem” játékot játszani, és mindig is életfilozófiám lényege volt, hogy nem vártam el semmit!
Tovább is van…
  A december havi hónap modellje Patonay Kata lett, köszönhetően sokéves rutinjának, megbízhatóságának, illetve ezekből fakadó jóhírének.
BCS: Kezdjük ott, modell vagy nem modell? Annak tartod magad, aki mást is dolgozik mellette, vagy a más munka mellett modellkedsz?
PK: Mivel jelenleg csak ebből élek, mondhatjuk, hogy modell. Nyáron felmondtam a cégnél, ahol dolgoztam és felköltöztem Budapestre.
BCS: Iskola után vagy közben tervezted, hogy főállású modell leszel? Milyennek láttad a medellkedés előtt ezt a világot? Változott a kép azóta?
PK: Igazándiból soha nem terveztem, hogy modellkedni fogok, véletlenül jött a lehetőség, és éltem vele… Épp emiatt sosem gondolkodtam azon, hogy milyen lehet a „modellvilág”.
BCS: Hogyan indult a modellkedésed? Te jelentkeztél ügynökséghez?
Tovább is van…
 Müller Fanny - Glamour Új hónaphoz érkeztünk, ideje új hónap modelljét bemutatnunk. 2009 novemberében a választásunk Müller Fanny-ra esett, legfőképpen a róla látott, általa és mások által feltöltött képek alapján, de a tőle tapasztalt kommunikáció és stílus is sokat nyomott a latban, hogy ezt a titulust az ő nyakába akasszuk. Ezúttal vele készítettünk egy rövidke interjút, amiben mesél magáról, tapasztalatairól modellként, és ad teljesen kezdőknek bár megfogadásra mindenképpen érdemes tanácsot, tippet.
BCS: Nagyjából minden ilyen beszélgetés azzal szokott kezdődni, hogyan kezdted a modellkedést, stb… Essünk túl a tiszteletkörökön!
MF: Nem hiszem, hogy nagy újdonságot tudnék mondani, én is véletlenül csöppentem bele a dologba Egy barátnőm rávett kb. 7 évvel ezelőtt, hogy elkísérjem egy hostess- modell ügynökség casting-jára. Furcsán éreztem magam a sok csinos lány között az akkori sajátos alternatív stílusommal Aztán készítettek 1-2 képet, amiknek köszönhetően elkezdtem fotóstúdióknál, fotós iskoláknál modellkedni, ahol pedig megismerkedtem fotósokkal és referencia anyagot gyűjtöttem. Végül is azt hiszem, csak szerencsém volt.
Tovább is van…
 Első epizódját adjuk közre ezzel a cikkünkkel egy remélhetőleg hosszú sorozatnak, amelynek keretében testvéroldalunkkal a Balatonicsajok közösségi portállal karöltve minden hónapban bemutatunk valakit, aki valamilyen produkciójával (ez lehet a feltöltött képe vagy akár aktivitása is az oldalon) kitűnt valamiért. Első körben Ender Dianára esett a választás, elsősorban azon képek alapján, amiket eddig láttunk róla, de közrejátszott döntésünkben az a kommunikáció is, amit ezek taglalásakor tapasztaltunk tőle. Minden bizonnyal fogjátok még őt látni nálunk is a jövőben!
BCS: Dia, nemrég tűntél fel az oldalon, és kapásból bezsebeltél az egyik képeddel egy Nap Képe „díjat”. A modellszakmába is így törtél be?
ED: Ez így nem teljesen igaz.:) A modellszakmával egyik barátnőm révén kerültem kapcsolatba, úgy 3-4 évvel ezelőtt. Éppen egy buliba készülődtünk náluk, amikor észrevettem egy modellügynökség hirdetését a neten. Elolvastuk a feltételeket, rábeszéltem a lányt, és el is küldött pár fotót magáról. Jó bulinak tűnt:) Nem sokkal később megcsináltatta a portfolióját, engem pedig poénból megkért, hogy legyek a menedzsere:D
Szóval, akkor még nem is gondoltam volna, hogy egyszer nem csak a háttérből fogom figyelni az eseményeket, hiszen nem sok esélyt láttam rá akkoriban.Elég gátlásos voltam, és az a több, mint 15 kg súlyfelesleg sem vált előnyömre… Később saját módszerrel sikerült lefogynom, újra volt önbizalmam, és rájöttem, hogy ki kell próbálni mindent, amit akarunk. Nem akarok olyan dolog miatt sajnálkozni később, amit a jelenben elszalasztottam, pedig megvolt rá a lehetőségem.
Igazából 2009-ben kezdtem el a modellkedést komolyabban, nemrég készült el a portfolióm. Ahhoz képest, hogy nem vagyok “régi motoros” a szakmában, már viszonylag sok fotóssal dolgoztam együtt, több TFCD-fotózáson is részt vettem.Van olyan ,akivel már többször fotóztunk, és folyamatosan új koncepciókon törjük a fejünket. Legutóbb pin-up stílusban alkottunk, ami azért nem feltétlenül egyszerű dolog.
Tovább is van…
|
|
Legutóbbi hosszászólások