Ennek a fotózási műfajnak ideje, hogy szenteljünk néhány gondolatot. Az elmúlt egy évben olyan szinten elharapódzott ennek a szisztémának a használata modell és fotós körökben, hogy célszerűnek látjuk egy kicsit átfogóbban vázolni, miről is szól ez, illetve miről is kellene szólnia időnként. Tesszük mindezt a mi szókimondó és kötetlen stílusunkban, de így sokszor érthetőbb, mint körülírogatni jelenségeket. Beleszőjük azokat az információkat is, amiket a mi fotózásainkkal kapcsolatban tudatni szeretnénk.
Tehát, mi is az a TFCD vagy TFP fotózás? A mozaikszavak a Time For Pictures (munkaidőt a képekért), illetve a Time For CD (munkaidőt a CD-ért) angol kifejezésekből sikerült átvennie a magyar nyelvnek. Az elmélet egy igen gyakorlatias és ésszerű megoldásból indult ki, mégpedig abból, hogy bizonyos esetekben kölcsönösen hasznosak tudnak lenni egymásnak modellek és fotósok. Különösen vonatkozik ez olyan esetekre, amikor nincs anyagi érdek a fotózás mögött, legalábbis közvetlenül. Például, amikor kezdő modell vagy olyan valaki, aki még sosem próbálkozott a modellkedéssel, szeretne képeket magáról, így ezt megúszhatja komolyabb kiadások nélkül, feltéve, hogy talál egy olyan fotóst, aki viszont hajlandó róla a kért anyagot elkészíteni, mert neki is jól jönne valamiért egy hasonló képanyag. Ilyen ideális esetben mindenki “happy”, amennyiben a képek is mindkét fél elvárásainak megfeleően elkészültek. De, ez sajnos nincs mindig így…
A szisztéma “takarékos” volta miatt annyira elharapódzott mind a modellek, mind a fotósok körében (jegyezzük meg, nem a profikról beszélünk), hogy igen sokaknak már kezd ellenszenvessé válni. Ez leginkább azért van, mert – hasonlóan egy férfi-nő barátsághoz – az egyik fél mindig “többet akar”. Mit értünk ez alatt?
Nézzük először a modellek oldaláról: Jópár jelentkezésben olvastunk olyan ötleteket, amelyektől kicsit fülig ért a szánk, mint pl. 911-es Porsche-n szeretne valaki pózolni, vagy elegáns szállodában fotózzuk, medencés villában, stb… Szóval, ez mind nagyon szép, és meg is oldható, de egy ilyen sportkocsi napi bérleti díja néhány tízezer forint körül mozog, és egy akár csak 4 csillagos szálloda hallját sem fogják kiüríteni pár órára senki kedvéért ingyen. Magyarán, ha valakinek ilyen extra elképzelései és vágyai vannak, az számoljon vele, hogy a költségek őt terhelik majd, lévén ő szeretne ilyen képeket magáról! Most tekintsünk el attól a valószínűtlen esettől, hogy valakinek pont van lehetősége az említettekhez hasonó objektumok megszerzésére egy fotózás erejéig, de még, ha volna is, akkor sincs soha semmi ingyen. Ezt jobb, ha mindneki tudomásul veszi. Ha nem pénzt kell adni egy helyszínért, akkor is valahogy illik viszonozni a szívességet vagy gesztust, de inkább az jellemző, hogy egyéb módon történik valamilyen kompenzáció (pl. reklámfelület biztosítása cserében, vagyis mégsem ingyen volt). A másik, hogy ilyen kaliberű fotózást nem “zsíroz” le senki egy általa nem ismert modell miatt. Majd, ha már ismeri hogyan dolgozik a modell, és érdemesnek tartja a fotós is ennyi munkát beletenni, valamint szüksége van ilyen képekre. És ez is az egyik leglényegesebb pont, ugyanis a másik leggyakoribb “modellambíció”, hogy egy füst alatt mindenféle képet meg szeretnének csináltatni magukról, főként, ha már ingyen van… Ezt szoktuk mi portfolió-effektnek hívni, amikor valaki ily módon szeretne ingyen hozzájutni egy portfolióhoz. Egy TFCD/TFP fotózás az esetek túlnyomó részében nagyon nem arról szól, és nem is alkalmas annak helyettesítésére. Ennek részleteibe itt nem ásnánk bele magunkat, elég legyen annyi, hogy míg egy portfolió több beállítást, öltözetet, sminket, helyszínt igényel, egy-egy ilyen fotózás inkább egy témára épül, vagy mint esetünkben, készítünk egy-két sorozatot egy-egy lánnyal, de azon belül nem variáljuk a stílust. Egy portfolió pont ellenkezője ennek, egy modell sok arcát hivatott megmutatni. Erre, ilyen képekre egy fotósnak vajmi kevés szüksége van általában (maximum néhányra referenciának, de azért nem fog ingyen lefotózni valakit), tehát a kölcsönösen hasznosság elve már itt meg is szokott bukni.
Fotósok szempontjából: Rengeteg lány van a modellpiacon, nem véletlen él meg ennyi gagyi és kamu modellügynökség. Ezen lányok “igényeit” igyekeznek is kielégíteni, azaz segítenek elkölteni az ő vagy a szüleik pénzét. Végül is, ki az a hülye, aki nem vállalna el egy portfoliókészítést, ha kifizetik neki? Az persze más kérdés, hogy a leányzónak szüksége van-e rá, illetve, hogy mit tud vele kezdeni? Többnyire nincs, és semmit… Igazából a gusztustalanság ott kezdődik, amikor rábeszélik őket azzal, hogy érdemes, miközben tudják, hogy 99,999%-os a valószínűsége annak, hogy a büdös életben nem fogja modellként valamire is vinni az illető. Na, de ne kalandozzunk el… A jelentős modelltúlkínálatnak köszönhetően már a munka jellegű fotózásoknál is feltűntek azok, akik TFCD alapon szeretnének dolgozni modellekkel, aminek a valóban komolyan modellkedők persze roppant módon nem örülnek… Ez az, ahol kapcsolódik a téma a TFCD-hez. Amennyiben konkrét munkát szeretnének megvalósítani fotósok TFCD modellekkel, máris borul az, hogy kölcsönösen figyelembe veszik egymás elképzeléseit és azok szerint készül a fotóanyag. Ha ilyenbe belemegy a modell, akkor megtapsolhatjuk, sikerült kihasználnia a fotósnak. Kezdő modellek esetében különösen jellemző ez, hogy magyarán át lesznek vágva. Egyszerűen etikátlan, ha egy fizetős munkát valaki ingyen modellekkel akar megoldani. Nyilván, itt az értékek nagyságrendje azért számít, mekkora volumenű munkáról van szó. Másik kellemetlen szituáció, amikor a teljesen amatőr fotós szerencsétlenkedik egy modellel, így annak nem sok sansza van rá, hogy a munkájáért elfogadható képanyagot kapjon cserébe. Amióta lehet relatíve elég olcsón jó fényképezőgépeket kapni, igencsak elszaporodtak az ilyen “fotósok”. Tisztelet a kivételnek, de ezen csoport rejti magában a következő veszélyforrást is a modellekre nézve. Konkrétan azt, hogy a fotózást a csajozás egy eszközének tekintik. Ezt mi azért is rühelljük, mert napi szinten futunk bele olyan sztereotípiákba, miszerint a fotós mindig megdugja a modellt. Nem egy és nem kettő lány volt már, akit barátja szelíd vagy kevésbé szelíd eszközökkel térített el azon szándékától, hogy hozzánk jöjjön fotózásra. Ez leginkább azért volt bosszantó, mert az egyik ilyen leányzó miatt már másodszor volt egy wellness hotel egyik lakosztálya lefoglalva – feleslegesen. Vagy, ha már nem meri elmondani a nagy Ő-nek, akkor legalább ne pár órával a fotózás előtt tegye meg mégis 
Szóval, mielőtt egy modell elmegy egy fotózásra – főként, ha TFCD-re – , nézzen utána a fotósnak, hogy valóban az-e, kérjen referenciákat róla, vagy ne mutasson meglepődést, ha kiderül, hogy az illető valójában kalauz a 7-es trolin… Amennyiben a fotózás közben mutatkozik a fotós túl “bátornak”, azonnal hagyja ott, rúgja tökön, de semmiképpen ne hagyja magát!
Nézzük tovább egy TFCD/TFP fotózás mibenlétét a szerint, hogy mit várhat el attól egy-egy fél, illetve milyen kérdések merülhetnek fel:
Képek: Az elkészülő fotók mennyisége általában pár százas nagyságrendben van (nálunk), legalábbis az expozíciókat tekintve. Hogy ebből a modell mennyit kap meg, azt előre tisztázza a fotóssal. Mi általában odaadjuk az egész elkészült anyagot (kivétel az egyértelműen selejt kép, amit törlünk), azon megfontolásból, hogy sok kezdővel dolgozunk, így számukra is hasznos, ha látják a hibáikat is, nem csak a jó pózokat. Sok fotós csak általa “cenzúrázott” és retusált képeket hajlandó kiadni, amiben megvan a logika. Ők ezeket gondosan kiválasztják, és ízlésük szerint alakítják, javítgatják. Ezt szoktuk mi úgy mondani, ők a “művészek”. A különbség hozzánk képest az, hogy míg ők egy-egy nagyon jó képet szeretnének, amit aztán kiállításra visznek vagy megpróbálnak eladni, addig mi komplett sorozatokat készítünk inkább. Számunkra nem egy jó kép a fontos, hanem egy jó fotósorozat, ami legalábbis 50-60 képet jelent egy-egy fotózás alkalmával a korábban említett pár százból. Nyilván ebből is ki lehet egyet-kettőt emelni és megkülönböztetetten kezelni (tervezzük is a jövőben egy ilyen “Best of” szekció létrehozását). Másik fontos kérdés az adott fotók formátuma és mérete. A kicsinyített és nagyon tömörített (pixelesnek látszó) képekkel a modellek kitörölhetik a normál esetben igen kerekded popsijukat. Mi mindig az eredeti méretű képeket is odaadjuk, amiből lehet A3, vagy akár A2-es méretű képeket is készíttetni kifogástalan fotóminőségben. A másik sarkalatos pont a formátum. A nagyobb helyigénye miatt kevés fotós dolgozik RAW formátummal is, de, ha valaki jó minőségű képet szeretne magáról, ragaszkodjon hozzá. Ezt úgyszintén érdemes letisztáznia egy modellnek még a fotózás előtt. Hasonló “nézeteltérés” tárgya lehet még a vízjel vagy “felségjelzés” is. Az teljesen normális, ha azzal kapja a modell a képeket, legalábbis a kicsinyített verziókat, amit utána interneten, iwiwre, mail-ben használnak, küldözgetnek. Ennyi reklámnak bele kell férnie… Az eredeti méretűeket mi nem azzal szoktuk odaadni, de ettől mások persze eltérhetnek.
Smink: Gyakran felvetődő kérdés, ki állja a sminket? Mi a modellre szoktuk ezt hárítani, több okból kifolyólag is. Először is, az övé, rajta lesz, az ő elképzelései szerint készül el. Másodszor, mindenki maga dönti el, mennyit szán rá. Harmadszor, az esetek többségében először találkozunk a modellel a fotózáson, így kicsit “zsákbamacska” is a dolog, lévén mi nem biztos, hogy tudunk referenciákat kérni egy esetleg élete első fotózásán részt vevő lánytól. Negyedszer, vannak egyéb költségek, amelyek úgyis a mi zsebünket terhelik…
Utazás: Hacsak nem valami kimondott úticél van (első esetben legalábbis), szeretjük, ha a modell jön, azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyon sok a komolytalan érdeklődő, jelentkező. Ahogy egy autóvásárlásnál sem az eladó viszi a vevőhöz megmutatni a kocsit, itt is a modell utazik a fotózás helyszínére. Amikor már nem először dolgozunk valakivel, nyilván tudjuk, hogy számíthatunk rá, és valóban ott lesz a megbeszélt helyszínen, valamint azt is tudjuk, hogyan néz ki, hogyan áll a munkához.
Felhasználhatóság: Megint egy olyan téma, ami már a megbeszélések legelején szóba kell, hogy kerüljön. És ne csak szóba kerüljön, hanem a szerződésbe is!!! Minket is néha megkeresnek régebbi modellek, hogy a képeiket szedjük le, mert most éppen nincs kedve hozzá, hogy elérhetőek, vagy netán sok ismerőse nézegeti, stb… Ez nagyjából így felejtős. Egyértelműen azért dolgoztunk vele, hogy a képeket fel is használjuk. Leszedjük, ha nagyon kell, de akkor a munkánk ellenértékét kérjük, mivel azt mi elvégeztük, ő pedig megkapta a képeket. Erre is volt már példa egyébként. Tehát, TFCD alapon sokféle céllal készülhetnek fotók, a leggyakoribb, hogy saját részre, kísérletezésképpen, esetleg – hozzánk hasonlóan – internetes oldalra, illetve valamilyen nagyon konkrét elképzelés szerint (amit nagyon fontos tisztázni, hogy ne legyen belőle vita vagy félreértés). Ide kapcsolódik a manapság egyre gyakoribbá váló szokás, hogy akthoz keresnek TFCD alapon modelleket. Bizonyos esetekben ez el is fogadható, de azért sokszor ez a “fotózás közbeni csajozás” tipikus esete. Ez esetben is az előzetes tudakozás a fotós személyéről és munkásságáról sokat segíthet.
Szerződés: Bár sokszor a kapcsolat meglehetősen baráti a modell és a fotós közt, jobb, ha az elkészült képek felhasználhatóságáról készül szerződés. Ehhez jobb is hozzászokni, sok macerától megkíméli a feleket a későbbiekben, és bizonyos esetekben a fotós ezzel tudja igazolni, hogy a kép valóban a jogos tulajdona.
És végül, de nem utolsósorban: a kommunikáció! A mai világban jelentős része interneten keresztül történik, mail-ben, MSN-en vagy valamilyen fórumon keresztül. Nagyon sokan nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy akárcsak megpróbáljanak helyesen írni, kultúráltan fogalmazni, és egyáltalán értelmes ember benyomását kelteni az írott kommunikációjukban. Persze, értjük mi, hogy nincs idő ezekre odafigyelni, meg SMS-ben sincsenek ehhez szokva, de a három éves tapasztalataink azt mondatják velünk, az írás a legtöbb esetben tükrözi az illető hozzáállását, mentalitását. Egészen addig, amíg nem találkozunk valakivel személyesen, ez az egyetlen mód arra, hogy képet alkossunk róla. Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogyan “mutatkozik be”, elvégre ez alapján ítélik meg. Természetesen vannak kivételek, de az esetek többségében párhuzam figyelhető meg a figyelmetlen írás és a hasonló viselkedés között. Ez természetesen oda-vissza érvényes, nem csak a modellekre.
Reméljük, tudtunk segíteni sokaknak és hasznos információkat adtunk itt közre. Egy mondatban összefoglalva, egy-egy ilyen fotózást mi arra tartunk alkalmasnak, hogy kezdők gyakoroljanak, illetve rutinosabb résztvevők esetén már komolyabb és konkrétabb elképzelések szerinti munkák is elkészülhetnek, de csakis úgy, ha mind a modell, mind a fotós elképzelései egybeesnek ezzel kapcsolatban.
Legutóbbi hosszászólások