Nem árt némi jogi ismeretanyag sem: ugyanis szerződésekkel is fognak dolgozni a modellek, illetve azok védik őket is, és a megrendelőt is. Ezek megléte szükéges, egyrészt az elkészült anyagok legalizálása miatt, másrészt az elkészülés körülményeit egyértelműsítendő. Itt egy általánosan használható modellszerződés pontjain futunk végig, hogy tisztázzunk néhány pontot, amikre a modellek leginkább rá szoktak kérdezni, hogy tisztázzák azokat.
Minden szerződés indul azzal, hogy tisztázza a szerződő felek adatait, tisztázza a státuszukat az ügyletben, azaz, ki a fotós, illetve ki a modell.
A különböző személyekről készülő fotó- és videoanyagok megjeleníthetőségét szabályozza a Polgári Törvénykönyv 80. paragrafusának 2. bekezdése, amelyben elég részletesen tisztázzák, kiről milyen feltételekkel lehet publikálni ilyen jellegű felvételeket. Ennek részleteibe itt és most nem megyünk bele, mindenki elolvashatja az egészet itt.
A következő pontban a felvételek felhasználhatóságának körülményei kerül tisztázásra. Ebben általában modell tudomásul veszi, hogy az elkészült anyagot a fotós vagy megrendelő korlátozásokkal vagy azok nélkül felhasználhatja, azokat tetszés szerint sokszorosíthatja, értkesítheti, felhasználhatja. Egyértelműen meghatározásra kerül, hogy mely felvételekről van szó, azaz melyik napon készültekről. Ha hosszabb időtartamú munkáról van szó, akár minden napra is külön szerződés készül. Életkorhoz kötött munkák esetében (erotikus jellegű fotóknál, filmeknél) ráadásul minden esetben elkészülnek az úgynevezett ID-fotók, amelyeken a modell meg van örökítve hatóságilag kiállított igazolványaival, ezzel igazolva személyazonosságát és életkorát. Amennyiben a megrendelő a modell (például privát jellegű fotózás esetén), a felvételek felhasználhatóságának a mehhatározása ugyanolyan fontos, hiszen akkor az ő érdekeit védi a szerződés, hogy ne használhassa fel a fotós illetéktelenül, a modell engedélye nélkül a felvételeket. Ez leginkább olyan esetekben szokott ajánlatos lenni, amikor nem egyértelműen fizetős munkáról van szó, hanem – mai jó szokás szerint – a fotós ajánl fel a modellnek fotózást, majd nem egyértelműsítik, hogy az elkészült felvételek milyen formában kerülhetnek felhasználásra elsősorban a fotós részéről. Még ilyen “Time for CD” jellegű fotózás esetén is javasoljuk a szerződés írását, hiába nem történik pénzbeni ellenszolgáltatás (modell az idejét, míg fotós a munkáját, vagyis a képeket adja cserébe). Nyilván a fotós sem csupán unaloműzésből dlgozik ilyen esetben a modellel, hanem az elkészült felvételekkel vannak tervei is.
Minden modellszerződés egyik legsarkalatosabb pontja a modell, illetve esetlegesen a fotós juttatásainak meghatározása. Ebbe beletartozik az összeg nagyságának és pénznemének, illetve a teljesítés időpontjának meghatározása. Egyéb megállapodások is léteznek, például fordított eset is előfordul, amikor a fotós kap pénzt, mert a megrendelő a modell, aki szeretne magáról felvételeket, és ezért ő a fizető fél az ügyletben, illetve az előző pontban már említett “Time for CD” jellegű együttműködés idevágó részleteit sem árt tisztázni.
Az elkészült felvételek utólagos szerkesztésének és felhasználhatóágának körülményeit szintén tisztázni szokás szerződésben. Ez alatt értendő a retusálás, illetve a felvételek bárminemű módosítása, attól függően, hogy milyen célra és formában kívánja azokat a felvételek további jogtulajdonosa felhasználni. Ehhez mindaddig joga van, míg bizonyíthatóan nem okoz ezzel a modell számára erkölcsi vagy anyagi hátrányt. Ez persze elég szubjektív és képlékeny megfogalmazás, de szükséges ez a hozzájárulás, hogy a későbbiekben a felvételek igény szerint feldolgozhatóak legyenek. A modell egyúttal lemond a felvételekhez való jogáról is, azaz elismeri, hogy nem az ő tulajdona (főként, hogy nem is kapja meg azokat többnyire másolatban sem), ő nem, de a fotós vagy megrendelő a továbbiakban továbbértékesítheti, elképzelése szerint felhasználhatja azokat. Konkrétabban, ha modell megkapta a juttatását a munkáért, nyilván semmilyen igényt nem támaszthat azokkl kapcsolatban a jövőben, nem kifogásolhatja, ha a felvételeket viszontlátja bárhol is. Ugyanez vonatkozik természetesen a fordított helyzetre is, vagyis, ha a fotós kapja meg a felvételek elkészítésért az előre szerződésben megálapított juttatásokat, nem használhatja fel a felvételeket, nem értékesítheti tovább.
Igen lényeges pontja még a szerzdésnek, hogy modell elismeri, nem állt semilyen kényszer hatása alatt, minden póz és helyzet az ő beleegyezésével lett rögzítve, azokban saját elhatározásából működött közre. Ez különösen sarkalatos kitétel pl. “bondage” és s/m jellegű felvételek esetén, amelyek ugye pont a szabad elhatározásellenkezőjéről szólnak…
Végül szerződő felek elismerik, hogy esetleges jogvita esetén a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény rendelkezéseit irányadónak ismerik el. Mint minden szerződésnél, itt is vannak általában tanúk, kivéve, ha a felvételek elkészítése – mondjuk privát fotózás esetén – azok nélkül történt.
Mire gondolsz? Szólj hozzá te is!